|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Theodoru, Radu 1991. március 8.A Romania Mare magyarellenes és antiszemita cikkeire példa a hetilap márc. 8-i számából: "A magyarok története Európában nem egyéb, mint bűntények hosszú és elképzelhetetlen sorozata, amelynek egyetlen jellemzője, sajátságos bélyege a szadizmus." "A Sátán Ázsia földjén teremtett egy egyedülálló népet, ennek egyetlen jellemzője a szadizmus, amelyet Európában elterjesztett. " "Az a pápa, aki a Szent Istvánnak keresztelt gyilkos véres kezébe tette a keresztet..." /Egy marosvásárhelyi román aláírású cikkből./ Ugyanebben a számban Radu Theodoru író egyszerre magyarellenes és zsidóellenes, ilyeneket ír: "A gazdasági életben, a pénzügyekben és a politikában az idegen elem eluralkodásának jelensége egyre nyilvánvalóbb." Vérszívókról beszél, a "választott nép sarjairól" és kész megküzdeni "az új bölcs Náthánok ördögi politikájával." /Ezeket és a hasonló hangvételű cikkeket elítélően idézte: Romania Literara, jún. 20. /1993. április 5.Ápr. 5-i sajtóértekezletén a Szocialista Egységpárt elnöke - nemrég még a Nagy Románia Párt tagja -, Radu Theodoru a székelyföldi román prefektusok elleni tiltakozás miatti "nyugtalanságáról és felháborodásáról" beszélt. Azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy "magyar enklávékat kíván létrehozni Hargita és Kovászna megyében". /Magyar Hírlap, ápr. 6./1994. március 2.Megjelent a Romániai Zsidó Hitközségek 5. számú Tájékoztatója, amely 17 oldalon foglalja össze az 1993. márc. 19-e és 1994. jan. 18-a között a román sajtóban megjelent antiszemita írásokat. A legtöbb ilyen cikket az Europa közölte, majd a Romania Mare, a Politica és a Noua Drepta következnek. A szerzők között Ilie Neacsu, Radu Theodoru és Corneliu Vadim Tudor áll az élen. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 2./1998. március 23.Veres József a romániai antiszemitizmus megnyilvánulásairól írt: a Nagy-Románia Párt nyíltan antiszemita párt, a Román Nemzeti Egységpárt burkoltan az. 1995 júliusában bejegyezték a vasgárdista mozgalmat. Több antiszemita könyv jelent meg: Jan von Helsing Organizatiile secrete si puterea lor in secolul XX bővített változata, továbbá Traian Romenescu Marea conspiratie evreiasca című munkája és legújabban Radu Theodoru Nazismul sionist című könyve. /Veres József: Miért van, ha nincs antiszemitizmus? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./1998. április 22.A Reuter hírügynökség múlt évben végzett felmérése a Nagy-Románia Pártot nyíltan antiszemita pártnak minősítette /valamivel burkoltabb az Egységpárt is hasonló/, azóta újjászületett a Legionárius Mozgalom, hangja fölerősödött, főleg amióta az élén ortodox papok jeleskednek. A Legionárius Mozgalmat 1995 júliusában bejegyezték a bukaresti bíróságon. Vannak román történészek, akik megpróbálják letagadni azt, hogy valaha zsidóüldözés volt Romániában. Azt sem fogadják el, hogy a második világháború alatt 800 ezer romániai zsidó vesztette életét a haláltáborokban. A Vasgárdából megmaradottak /az Olaszországban élő C. I. Dragan anyagi támogatásával/ új tagokat toboroznak, élükön Serban Suruval, aki főiskolákon fejti ki népszerűsítő tevékenységét. A nyíltan antiszemita hetilap, az Atac la persoana mintegy kétszáz zsidó származású román nevét közölve, akik - a lap szerint - "az irányító, kulturális és gazdasági hatalom minden szintjére beszivárogtak". Köztük van Petre Roman pártelnök, Victor Babiuc volt védelmi miniszter, Zoe Petre elnöki tanácsos és Ulm Spineau. Egymás után láttak napvilágot antiszemita könyvek is. Traian Romenescu Marea conspiratie evreiasca vagy Radu Theodoru Nazismul sionist című munkája. /Veres József: Antiszemitizmus: ha nincs, miért van? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./2000. március 1.A National bukaresti napilap febr. 16-i száma közölte Virgil Magureanu, a Román Nemzeti Párt elnöke cikkét magyar papok és magyarországi cinkosaik próbálkozásairól, hogy Erdélyt elveszejtsék. Az oldalt Tőkés László fényképe uralta. Ugyancsak február 16-án a Curierul National is közölte Tőkés László portréját, mellette bőven idézte Bodor Pálnak a budapesti 168 Óra című hetilapban megjelent cikkét: a püspökség Partiumi Közlöny című, saját lapjának egyik számában nyolcszor szerepel Tőkés László, lehetne szerényebb és bölcsebb, továbbá sejtelmes utalás történik holmi pesti származású alapítványi forintmilliókra is. - A Tőkés László elleni, máig tartó támadások sorát C. V. Tudor indította el tíz évvel ezelőtt Romania Mare című újsütetű extremista hetilapjának 1990/7-es számában: már akkor azzal vádolta a püspököt, hogy az ország megcsonkítására tör. Virgil Magureanu most a Nationalban Tőkés László "hazaárulását" az egész romániai magyar klérus úgymond irredenta propagandájában próbálta beágyazni. Magureanu vádaskodását hirdette már tíz évvel ezelőtt, 1990-ben az akkor indult Romania Mare hetilap minden száma. Eugen Florescu, a Ceausecu-féle propagandagépezet egykori sajtófőnökének Demokratia című, rövid életű hetilapjának 1990. szeptember 3-i számában Radu Theodoru tartalékos ezredes Riadókészültség című cikkében ez állt: "A hungarizmus offenzívája olyan méreteket öltött, hogy türelmünk végére jutottunk. A készülő genocídium közömbösen hagyja a kormányt, nem talál megoldást a magyar revizionizmusra és Erdély létkérdéseire. A magyarság fegyverkezik Erdélyben, a magyar hadsereg rohamosztagokat készít föl külföldön" stb. Virgil Magureanu ezek szerint még akkor sem mondott újat, amikor pártjának 1999. júliusi konferenciája alkalmából azt nyilatkozta Kolozsváron, hogy "a 90-es évek elején létezett egy forgatókönyv, amelynek alapján a román államot meg kellett volna csonkítani". A most február 16-án közzétett Magureanu-féle Erdély-védő manifesztum összes vádpontjai fellelhetők az általa hat éven át vezetett Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ parlamenti jelentéseiben. - Magureanu azt állította a Nationalban, hogy a magyar cserkészeket románellenes szellemben nevelik, arra biztatva őket, állítsák vissza Szent István Nagy-Magyarországát, e célból papok katonai jellegű kiképzésben is részesítik őket. - Magureanu leleplezőnek szánt adata szerint Tőkés László püspök fennhatósága alatt Nagyváradon nyomda működik, itt készül a Partiumi Közlöny - ez utóbbit a budapesti 168 Óra is támadta, a közlöny Bodor Pál szerint Tőkés László szerénytelenségének megnyilvánulása. Barabás István megjegyezte: "tetszik bizonyos pesti és bukaresti köröknek vagy nem tetszik, tény: a nagyváradi püspökségi közlöny jó szolgálatokat is tesz kiadójának. 1998. június 22-én az Adevarulban Dobrin Suciu, az Iliescu-rendszer budapesti tudósítója cikket közölt a következő szenzációs címmel: Tőkés-Orbán titkos egyezség: a püspök a Romániával való kapcsolatok megmérgezésére kérte a magyar miniszterelnököt. Tőkés László másnap már nyilatkozott a súlyos vád ellen, ezt azonban az Adevarul nem közölte, hanem a Partiumi Közlönyben látott napvilágot, hogy pontról pontra cáfolja Dorin Suciu rendelésre írott koholmányát." Tőkés Lászlót támadni hazafias virtusnak számít: Iosif Veverca exmilicista főtiszt 1998. február 13-án azt nyilatkozta a román sajtónak, szívesen emlékszik vissza arra, hogy 1989. decemberében megütötte Tőkés Lászlót. /Barabás István: A választási hisztéria nyitánya. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./2017. július 11.1848-ban létezett Románia. Avram Iancu a Román Nemzetért harcoltSabin Ghermant leoltja az egyik ügyeletes nemzetféltő. Hogy merészeli azt mondani, hogy 1848-ban Románia nem létezett? Mindenkinek joga van (látszólag megalapozott, nem éppen nyilvánvalóan téves) vélemények kifejtésére, de senkinek sem engedhető meg, hogy nem-igazságokat mondjon, senkinek sincs joga botrányos kijelentésekkel misztifikálni a történelmet. Sabin Gherman úr a România liberă 2017. június 30-i, pénteki kiadásának 9. oldalán tette közzé saját „véleményeit”: kimunkáltan és odavetetten, gyakran mocskos szavak használatával. Joga van hozzá, még akkor is, ha számos „véleménye” kétséges, mintha a romániai és főleg az erdélyi helyzet felületes ismeretéből született volna. De visszautasítjuk S. G. csalárd kísérletét az 1848-as Magyar Forradalom főbenjáró hibájának mentegetésére: a magyar vezetők kompromittálták az akkor kihirdetett helyes ideáljaikat azzal, hogy a Forradalom Programjába belevették a történelem menetével ellentétes imperialista kívánságot: az abszolút többséget alkotó románok által lakott Erdély megszállására tett kísérletet. Kossuth felkiáltása: „Prosperáljunk, prosperáljunk, magyarosítsunk el minden horvátot, románt és szlávot, mert különben elveszünk!” (nem világos, honnan vette a szerző az idézetet, a román fordítású szövegre sem ad ki a Google-kereső más román nyelvű forrást – a szerk.). Wesseleni (helyesen: Wesselényi – a szerk.)pedig: „Csak azok a románok kapnak állampolgári jogokat, akik magyarrá válnak.” (lásd, mint fent – a szerk.). Bárki számára világos: nem szolgálhatsz két urat; nem követelhetsz szabadságot a saját nemzetednek úgy, hogy közben más nemzet leigázására törekedsz. A következőt állítja S. G. ügyetlenül ócsárolva: Azonnak, akik azt mondják, hogy „a magyarok [1848.] március 15-én Erdéllyel akarnak egyesülni azt is tudniuk kellene, hogy Avram Iancu Bécsért harcolt, nem Bukarestért”!!! És ráerősítve még a blaszfémiára: „Arról nem is beszélve, hogy 1848-ban Románia még nem is létezett”!!! Hogyan közölhetett a România liberă ilyesmit!?! Nem azt állítjuk, hogy S. G. történelmi téren tudatlan, mert alapos okunk van azt állítani, hogy sokkal inkább a rosszindulat és a közvélemény manipulálásának szándéka magyarázza azt a furcsa módszert, amit ez az ember alkalmaz. Bűnös állításokkal nem mentheted meg sem a pészédések (PSD, Szociáldemokrata Párt – a szerk.), sem az eremdéeszesek becsületét, akik nemrég nevetséges éjszakai tranzakciókig süllyedtek. A szabadság és demokrácia eszméit 1848-ban – akárcsak ma is – a románok is támogatták. Csakhogy ők nem ihattak a szabadság idegen megszállás mérgével kevert borából. Maguk a józan magyarok állították: „Erdélyben két hatalom dönthet az egyesülés sorsáról – az Országgyűlés és a román nép. Az Országgyűlés csak néhány száz embert képvisel, a románság az egész Erdélyt jelenti. Erdély egyesülése a románok egyetértése nélkül olyan dolog, amihez hozzá sem szabad látnunk” (E szövegrészlet alapján joggal feltételezhető, hogy az idézetek Radu Theodoru kommunista író, majd 1989 után a szélsőséges Nagy-Románia Pártban politizáló szerző Urmaşii lui Attila/Attila örökösei című áltörténelmi könyvéből származnak – a szerk.). A balázsfalvi Szabadság-mezőn összegyűlt románok egyértelműen hangot adtak helyes álláspontjuknak: társadalmi szabadságot és nemzeti szabadságot követelnek. A budapestiek agresszivitását látva politikailag és katonailag is megszervezték magukat, hogy ellenálljanak az idegen megszállásnak. Ilyen körülmények között a pillanatnyi helyzetből kiindulva hoztak létre szövetségeket és kapcsolatokat. A balázsfalvi Nemzetgyűlés elutasította az „egyesülést” Magyarországgal, a nép pedig kikiáltotta: „Mi az Országgal akarunk egyesülni”, vagyis Románországgal. Avram Iancu pedig helyt adott ennek a felszólításnak, melynek célja az volt, hogy kivezessen egy nemzetet abból a (dél-afrikaihoz hasonló) apartheidból, amit telepesek és megszállók kényszerítettek Erdélyre. Az „Ország” pedig Románia volt 1848-ban is, hiszen még egy feldarabolt vagy megszállt népnek is van saját országa, a mienk pedig mindig is Románország volt: Moldva, Erdély, Munténia. Avram Iancu Bukarestért, a Román Nemzetért harcolt. És Bukarest Iancu harca révén néhány évtizeddel később az újra-kiegészített Ország Fővárosa lett. Amikor a magyar kormányfő 2016 decemberében azt mondta, hogy őszinteségből magyarázza a románoknak el, hogy a magyarok nem örülhetnek a december 1-i ünnepnek, a Romániai Keresztény Polgári Fórum (FCCR) levelet küldött neki, melyben arra kérte, hogy kezelje keresztényi módon ezt a kérdést és vegye figyelembe, hogy egyes emberek vagy egyes népek életében vannak olyan pillanatok, amikor jelentős igazságtételek történnek. Az igazságtétel haszonélvezői örülnek és nagylelkűeknek kell lenniük (Maniu 1918-ban: „Nem akarunk elnyomókból elnyomókká válni.”). A többiek, a jogtalan kiváltságaikat elvesztőknek pedig a felebarát iránti szeretettel kell fogadniuk a változást és ők is tehermentesítettnek kell érezniük magukat, annak örvendezve, hogy már nem nyomják el a testvéreiket. Liviu Petrina / https://foter.ro/cikk lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
